Weöres Sándor: Egybegyűjtött műfordítások

Egy-két vers az első kötetből:

Lótusz-szedők
( kínai vers - a Zenepalota dalgyűjteményből)
(i.e. II. század)

Úszik a csónak, gyűjtök vízi sást,
Lótuszvirágot szedek, libegőt.
Társamat hívja evezőcsapás,
Folyton dalolnak a lótusz-szedők.

Keleti Tóban arat a legény,
Nyugati Tóban szedeget a lány.
Daltól ha nem is leszünk boldogok,
A gond elúszik és a szem vidám.

Szodnombaldzsirín Bujinnemeh
(1902 - 1937)
(mongol)

Szép téli táj


Hólevél, habfehér,
Nesztelenül száll az égből.
Szikla, hegy: csöndben ül,
Kimered fehérróka-prémből.

Tiszta víz fagy tükörsimára,
Szürke szikla nézi magát benn.
Kopár szilfa meztelen ága
Most csak jégvirágot terem.

Cérnahangú csöppke madárnép
Játszadoz erre-arra,
Fényes fehér hóhalmokon
Zajong csevegve-cspongva.

Rongyos-lompos hóruha
Az erdő minden fáján,
Mint festett kép mozdulatlan
Tárul a téli látvány.

Minden jövő-menő élő
Lábnyoma, útja látszik,
Sima széles szép havon
Kusza rajzot játszik.

Havas hegyvölgyes vidéken,
Fekete ösvényen,
Kúsznak messzi karavánok
Hágón átkelőben.

Széles hegy nyergén
Tört-ezüst magasba
Leng a jószág révült hangja:
Ez Mongolföld téli nyugalma.

Faludy György: Kínai költészet

Kínai irodalmárok a Dalok könyvét (Csi-leing, Kr. e. VI. század) népük legnagyobb költői alkotásának tekintik, melyből az út azóta lefelé vezetett. Ha Uang Uej, Li-Taj-po vagy Tu Fu verseit olvassuk, úgy e megállapítás aligha tűnik helytállónak: de annyi biznyos, hogy Kína költészete nem alacsonyról tört lassan felfelé, hanem magasan kezdődött.
E válogatás a kínai költészet több mint két és fél évezredéből ad ízelítőt. 32 csodálatos festményt válogattunk hozzájuk. A különböző korszakokból származó illusztrációk visszafogott színvilága és jellegzetes ábrázolásmódja ma is gyönyörködteti szemünket.
- Faludy György

egy vers a kötetből:

TU MU
(803-852)

Úszás, öröm, az égből egy darab,
ahol tegnap csak fű meg moha volt.
Tükrében minden felhő megakad.
Lépcsőin éjjel elesik a hold.

Faludy György: Japán költészet

A japán írás, mint közismert, a kínaiból származik. A Tang-dinasztia idején japán iskolákban nemcsak a kínai irodalmat tanították, hanem kisiskolás gyerekeknek kínaiul kellett olvasni tanulniuk és a császári udvarnál a kínai nyelv és irodalom ismerete kötelező volt. Az erős kínai hatás ellenére a Heian-korban Japán irodalma önálló utat választott. Ekkor terjedt el az egyik domináns versforma, a tanka használata. Japánban a költészetet évszázadokon át államügynek tekintették. Időről időre a császárok antológiákat állíttattak össze, hogy a szép verseket megőrizzék. 

Ennek köszönhető, hogy Japán az egyetlen ország, ahol a múlt költőinek művei, ha nem is hiánytalanul, de nagyrészt fennmaradtak. A tanka mellett a japán költészetben, melynek múltjában a versforma mindig jelentős szerepet játszott, a századok folyamán új versalakok tűntek fel, mint pl. a renga, de egyiknek sem volt akkora szerepe a japán irodalomban, mint a haikunak.

A jó haiku a valóság parányi részletének megragadásával felidézi, vagy legalább megsejteti az egészet: a virág mögött a tájat és az évszakot, a béka ugrása mögött az élet groteszkségét, a ködbe vesző ösvény mögött a halált. A japán költők, a közhittel ellentétben, hosszabb, sőt hosszú verseket is írtak, de a haiku lett költészetük központi, legkifejezőbb műfaja.

– Faludy György

Kányádi Sándor: Csipkebokor az alkonyatban

Kányádi Sándor egyberostált műfordításai


Részlet az előszóból:
„A régiek úgy tartják, a fordítót az is minősíti, hogy kitől és mit fordít.... De talán az is, tenném hozzá, hogy hol, milyen tájakon, milyen éghajlati viszonyok között. Ez a könyv a provinciából, Erdélyből való. Sem kiváltságlevelet nem vindikál magának, sem pedig hátrányos helyzetűként házalni nem kíván emiatt. Pusztán útbaigazításul tartom szükségesnek annak említését, hogy ezek a versek hol születtek magyarrá. Ebből adódóan, a nagy elődök közismert és nélkülözhetetlenné vált fordításgyűjteményeitől eltérően, könyvem talán egy kicsit féloldalasnak is mondható. Nem világhódító útjukat: példájukat szerettem volna csupán, erőmtől telhetően, követni. ..."


Kányádi Sándornak a kötetben található haiku fordításait itt lehet elolvasni.

Sárkány-játék (Vietnámi népköltészet)

egy-két vers a kötetből:


Cserepező

Egy cserép,
két cserép
füst száll s szikra.

Nagyapó
igazítja,
kicsi lány
adogatja,
egy cserép,
két cserép,
füst száll s szikra.

Nagyapó,
kicsi lány
rakták ügyesen,
fénylik csinosan,

egy cserép,
két cserép,
füst száll s szikra.

(Petri György fordítása)


A hímzett kendő

Reggel, hogy felkél a nap,
én a dombra indulok,
hol az indigómagot
földek földje nyelte el.

Délidőben hűsölök,
árnyékot a templom ád,
árnya hosszabb, mint a hegy;
tétován rezeg a fény.

Szövőszéknél délután
fogom a kék indigót,
az indigó kék szinét
hímzett kendő issza be.

Anyám kérdi: kire vársz?
A kendőt miért szövöd?

Int szemem észak felé.

(Dobos Éva fordítása)


Ima a szélért

Kerekedj szél, terítsd valahára
a rongyos gyékényt az aranyágra.

(Haraszti Miklós)


Dal a selyemről

Éjszaka van, fekszem ébren.
A hold szelíd, nyugodt a láthatár.
Fejemben már a munka jár,
hogy selymet szövünk férjeinknek,
fürgén, férjeinknek,
hogy szőjük a selymet.

Dolgom sok, az idő sürget,
mára befejezem.
Legott fűzöm, pergetem,
szövőszékről oldozom,
összehajtom, ledobom,
halántékom dobol:
hajt az idő, nem vár.

Ujjam szaporán jár.
Vásárkor egészben
megkapom a bérem.
Selymeimet dicsérik,
eladáskor pedig
elkél valamennyi.

(Pass Lajos)

Orbán Ottó: Aranygyapjú (válogatott versfordítások)

Egy versfordítás a kötetből:



Liu Jung: Gyönyörűségek kora

Végtelen jég-felhők.
Áttetsző levegő.
Fagy leskel a zöld határra.
Hull a puha hóval szilva friss virága.
Tündöklés, ragyogás,
igazán szépséges.
Száll a szív, mint könnyű pára.
Jáde-lány énekel,
kastélyban kupa bor.
-Efféléknek hamar felszökik az ára!

Virágárus jár az utcán.
Teraszokon leng a lámpa.
Gyönyörűségek kora! Terád ki ne vágyna!
Ringat a gyöngéd szél,
derűs ég megszédít.
Terül az éj tisztasága.
Jáde-por kavarog,
fatörzsön csillámlik.
Az embernek ilyenkor táncra áll a lába!

Kosztolányi Dezső (ford.): Kínai és japán költők

A kínai nép állandóan a halál pitvarában kuksol.

Régi szent könyvei alapján azt hiszi, hogy a Föld négyszögletes, s az ég kerek. Helytelen csillagászati fogalmai vannak.

De az ember helyét pontosan tudja a világegyetemben...

Kína irodalma szakadatlan folytonosság, immár több, mint négyezer esztendő óta.

Az elbeszélést - a mesét, a regényt - meglehetősen kevésbé veszik, nem is tekintik költészetnek.

Szemükben csak a bölcselet nagy, s a vers, amely az élet sűrített kivonata, önfeledtség és önkívület, gyermekélet és örök élet.

A japán haikut az európai epigrammákkal vetik egybe, de az csak külsőleg emlékeztet rá. Voltaképpen merőben más.

A haiku egy természeti rajz, egy "rajz körvonala", utalás egy festményre, vagy "ennek a festménynek csak a címe". Ilyen háromsoros versekben élték ki magukat, tündőköltek századokon át legnagyobb költői lángelméik.

Kosztolányi Dezső




Egy japán vers fordítása a kötetből:


Kii (祐子内親王家紀伊 Yushi Naishinno-ke no Kii): Dáma

Nem csábulok a csengő, csacska szóra.
Meg is adom okát.
Nem áztatom könnyel ruhám ujját,
mert az nemes brokát.

音にきく
高師の浜の
あだ浪は
かけじや袖の
ぬれもこそすれ


Famous are the waves
That break on Takashi beach
In noisy arrogance.
If I should go near that shore.
I would only wet my sleeves.



egy kínai vers fordítása:


Liu Csang-csing: Alkony a zarándok kalapján

Bambusz övezte templomból a halvány,
csöndes harangszó áhítatra hí.
Az alkonyt egy zarándok a kalapján
a zöld hegyekbe mind alább viszi.



Ez a kötet része a blogban előzőleg bemutatott Idegen költők c. kötetnek.

Kosztolányi Dezső (ford.): Idegen költők

Egy-két versfordítás a kötetből: Ono no Komachi 小野小町 : Álom Álmomban megjelent a kedves. Azóta szeretem az álmot. Szép, tarka pille, mely az álnok, bús éjbe tündökölve repdes. 思ひつつ 寝ればや人の 見えつらむ 夢と知りせば 覚めざらましを (I met unawarely with my sweetheart in my dream, but if I recognized it was a dream I never wanted to be awakened.) Daini no Sammi 大弐三位 : Légyott Csitt. A nád susog. "Várj egy kicsit". Imádom őt. A szél sivit. Ugy várom. Ám nincs senki itt. Csitt. 有馬山 猪名の笹原 風が吹けば いでそよ人を 忘れやはする

As from Mount Arima

Over Ina's plain of bamboo grass

Winds will rustle down,

So I may never be forgot

Nor ever let you down.

Fujiwara no Kintó 藤原公任 : Vízesés

Régóta hallgat csöndben és

elnémult a dörgő, mesés,

vad vízesés.

Régóta hallgat a kőszirtek alja,

de a dicső zajt aggja, fiatalja

még egyre hallja.

滝の音は　

絶えて久しく　

なりぬれど

名こそ流れて

なほ聞こえけれ

Though the waterfall Ceased its flowing long ago, And its sound is stilled, Yet, in name it ever flows, And in fame may yet be heard.

 

A két utolsó vers a Hyakunin isshú kötetből származik, mely verseit itt el lehet olvasni eredeti nyelven, illetve angol fordításban. Ezen a szép oldalon meg is lehet hallgatni a verseket japán eredetiben.

Kosztolányi Dezsőnek a Nyugatban megjelent haiku fordításait itt lehet elolvasni. Japán versfordításait összegyűjtve itt lehet elolvasni. Kínai versordításai itt találhatóak.

Népek költészete - Antológia a világ népköltészetéből

Egy-két vers az antológiából:

A karaván csengettyűi
(mongol)

Amikor a lenyugvó nap lángja
bearanyozza fejem,
Rád gondolok.
Amikor az örök hó bíbor -
és aranyzsínűvé válik,
Rád gondolok.
Amikor az első csillag
szólítja a pásztort,
Rád gondolok.
Amikor a halvány hold
vörös színűvé válik,
Rád gondolok.
Amikor magam vagyok
és nincsen senki más,
Rád gondolok.

(Parancs János fordítása)



Fiatal lány éneke
(vietnámi)

Olyan vagyok,
mint a rózsaszínű selyemlepel.
Lebegve úszik a vásárban.
Nem tudom, milyen kézbe fog lehullni.

Olyan a testem,
mint az út közepére ásott kút.
A bölcs arcát mossa benne,
az otromba vándor a lábát.

Ennek a folyónak
csak egyetlen szélesség-mértéke legyen,
hídnak feszítem ki én, barátom,
a melltartóm zsinórját.

(Parancs János fordítása)



Fiatal férfi éneke
(vietnámi)

Te pálmafarúdon vizet hordó lány,
kis vödör vizet adj nekem,
hogy megöntözzem a platánfát.
A szebb és zöldebb platánfára
leszáll majd a főnixmadár.

Először szeretlek
kakasfarkú szép hajadért.
Másodszor szeretlek,
mert gyönyörűen,
elbűvölően beszélsz.
Harmadszor szeretlek
arcvonásaidért,
oly kedvesek szememnek.
Negyedszer szeretlek
egyszínű ruházatodért.
Ötödször szeretlek,
mert hajtűket tűztél hajadba
és kínai legyezőt tart kezed.
Hatodszor szeretlek,
mert zöld a hajad.
Hetedszer szeretlek,
mert főnixszemed
nagy szerelemmel tekint rám.
Kilencedszer szeretlek,
mert rövidesen családot alapítunk.
Tizedszer szeretlek,
mert mással nem akarsz családot alapítani,
csak velem.

(Parancs János fordítása)



Kérdésekre válaszoló lány
(vietnámi)

Pagoda mellett nő a bambusznád.
A bivaly hajnalban indul élelmet keresni.
A karórépa kicsire nő.
A Három Palota udvarán kukorékol a kakas.
A lámpa szebb és frissebb mint a virág.
Arcod vörös akár a Nap bőre.
Ez a fa a templom építésére való.
A boncnak éjjel-nappal mondania kell az imát.
A bors kicsi és erős.
A pénz kicsi de hasznos a bíró kapujánál.
A bételdiót rágva megteremthetjük az
egyesülést.
Csúnya vagyok tudom,
de a hegység tündéreinek
semmiképpen nem engedem át.

(Parancs János fordítása)




Kiszakított halcsapda a gátnál
(kínai)

Kiszakított halcsapda a gátnál,
bogai közt sötéthátú márna.
Ci-beli lány mátkájához indul,
kísérete, mintha felleg szállna.

Kiszakított halcsapda a gátnál,
benne kárász ezüst háta fénylik.
Ci-beli lány mátkájához indul,
mintha zápor zúgna, úgy kísérik.

Kiszakított halcsapda a gátnál,
rései közt a hal ki-bejárhat.
Ci-beli lány mátkájához indul,
kísérete, mint folyó, ha árad.

(Rab Zsuzsa fordítása)




Sárga madár, sárga madár
(kínai)

Sárga madár, sárga madár,
ne települj élő fára.
Ne csipdess a gabonánkba.
Nem ad nekünk senki itt egy
sem kölest se vacsorára.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza is a mi hazánkba.

Sárga madár, sárga madár, az eperfára ne repdess,
a kölesünkből se csipdess,
Idegen a mi szavunk itt,
senki ránk itt nem figyelmez.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza is a mieinkhez.

Sárga madár, sárga madár,
a tölgyfa ágán se csapdoss,
köles-ocsunkból se kapdoss.
Bennünket itt senki nem hí
se meghálni, se asztalhoz.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza a mi atyáinkhoz.

(Illyés Gyula fordítása)



Hálóhúzók dala
(japán)

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Nyílt tengeren szálló sirály,
az árapályról mit hallottál?
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
"Vándorló madár vagyok,
kérdezd a tengerhabot!"
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Vonyító Rókaistenünk,
gering-hadat hajts fel nekünk!
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Ma hálunk selyempárnán,
hajnalra hullámpárnán...
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Joicsi felé, hajózz velem
áradó arany vizeken.
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Heringben gazdag vidékre megyek,
szép barna mátkát ott keresek.
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Öt sak magas szép legény,
vihart nem fél, vízre mén.
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Esza-hegy kútjából ki iszik,
még ha vén is megifjodik!
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

(Bede Anna fordítása)

Sötét fenyő - árny

276 japán haiku

Kulcsár F. Imre fordításai


Kötetünk a legnagyobbak részletes bemutatása mellett az időbeli folyamatosság érzékeltetésére is törekszik: a tanítványok, kevésbé ismert alkotók jelentős műveinek bevonásával kronológikus sorrendben vezeti végig az olvasót a japán haiku évszázadain, a kezdetektől a 19. század végéig.

A verseket itt lehet elolvasni.

Ryôkan: 44 haiku (Ford.: Terebess Gábor )

A japán zen költő, Rjókan, három dolgot ki nem állhatott: a költők versét, a szépírók ecsetvonását és a szakácsok főztjét. Kolduló körútjain le-leállt a gyerekekkel labdázni, bújócskázni – önfeledtebben és komolyabban játszott mindnyájuknál…
Soha nem akart felnőtté válni, mesterséget tanulni, inkább vállalta az otthontalanságot, a nincstelenséget, az egyedüllétet – ezt megtehette, mint zen buddhista remete, anélkül, hogy bolondnak nézték volna, bár nem lehet véletlen, hogy úgy hívta magát: Taigu „a Nagy Balga”.
Tavaly decemberben egy párizsi antikváriusnál kezembe akadt kétnyelvű haiku kötete, és már útközben elkezdtem fordítgatni névjegyek hátára, újságok szélére. Ez kerekedett belőle.
Azt hiszem, Rjókan mindig is legkedvesebb japán költőm marad, őszinte, egyszerű, ellenséges érzelmektől mentes hangja („A világgal úgy vagyok, hogy se vele, se ellene.”) felejthetetlen élmény, ráadásul ugyanahhoz a szótó zen felekezethez tartozott, amelynek szerzetesei között én is éltem és tanultam valamikor Japánban.

Terebess Gábor
Japán-magyar kétnyelvű kiadás

A verseket itt lehet elolvasni.

Macuo Basó: Százhetven haiku Fodor Ákos fordításában

[Előszó]
A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.
Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.
Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást.

Fodor Ákos

A verseket itt lehet elolvasni.


Fodor Ákosnak a kötetből kihagyott versfordításai (az utolsó két haiku kivételével Basó versei):

A pille minden
fuvallatra megrebben
a fűzfa ágán.

Virágban-álló
fát nézve is Buddha az,
kivel társalogsz.

Csélcsap verébkék
fontoskodva szemlélik
a repceföldet.

Akihez jöttem,
nincs itthon – s a szilva is
más kertben érik…!

Ha kiürült majd
rizspálinkásedénykénk:
virágváza lesz!

Ereszalj s padlás
verébfi- és kisegér-
nyelven beszélget!

Virágpompában
áll a fa? meg se látja
a vándor árus!

Egykori kunyhóm
Tavasz Lánykái lakják:
Új Ünnepet lát!

Fénybogárkára
bambul a részeg hajós
– bárkánk imbolyog…

Fűz-árnyban arra
ocsúdok vetve a föld
s már cihelődnek…!

Hány virág-, hány pap-
nemzedék jött s ment, míg Szent
Fenyőnk itt áll s él…!

Dereng a hajnal.
A ködben keringve zeng
a friss haranghang.

Hold kél. Kezünkkel
térdünkön: köszöntsük most
őt is, egymást is.

Holt ősz. Telihold.
Férgecske furakszik a
gesztenye-mélybe.

Szentélyben háltam.
Tisztábban szívet, szebb arcot
Tükröz most a Hold.

A bukott Vezér
holta előtt e hegyet
s e holdat nézte…

Késő-őszkor a
pillangó is beéri
saláta-táppal…

Telt Hold, tó tükrén:
képlékeny, mint Szép Költő-
Lányunk Hét Lénye.

Vadszegfűcskére
búcsúkönnyként hull a hű
kámforfa nedve.

Kicsi Fecskék! ha
van rá mód: ne szórjatok
sarat csészémbe…!

Ős szentély szirom-
záporában egy férfi
rizst döngöl lisztté.

Gyöngének látszó
kis virág: zápor szüntén
peckesen állong!

Vén Remete és
Zsenge Szajhák: Hold és Lomb
közös éj mélyén.

Csak minap kezdtek
rügyezni az ágak – s ma
rozsdás már a lomb.

Híd gerendái
közt a páfrány újra-nő.
Mint égen a Hold.

Ősi kőkapun
nőtt gyom ördögkarmai
hajunkba kapnak…

Borzongatóan
dobolgat a jégeső
fa-kalapkámon.

Csijo-jo

Utóbb majd kinek
arcát pirosítjátok,
sáfrány-pamacskák…?

Sógi
(1420-1502)

Életünk annyi,
mint kivárni valahol
egy zápor végét.

Matsuo Bashó verseit japánul itt lehet meghallgatni.

Rácz István (ford.): Fényes telihold - Négy évszak Nipponban - Haikuk és tankák

A japán líra gyöngyszemei a tankák és haikuk. Apró gyöngyszemek, hiszen a tanka öt, a haiku meg éppen csak három sorból áll. Más népek költészetében aligha találunk ilyen szűkszavú, tömör verseket. De a japánok, jól tudjuk, a művészetek más területén is kedvelik a kis formátumot. Gondoljunk csak a japán tusrajzokra, hogy a művész pár ecsetvonással milyen tökéletes műalkotást tud létrehozni. Avagy jussanak eszünkbe a japán kertek: néhány négyzetméternyi területre fantasztikus tájakat tudnak varázsolni a kertészek, törpe fákkal, kis hegyekkel, folyókkal, hidakkal.

A könyvben található verseket és a haiku valamint tanka műfajt bemutató előszót itt lehet elolvasni.

Tandori Dezső (ford.): Japán haiku versnaptár

A japán hagyomány szerint az évszakok változásának rendjében követik egymást e kötetben a versek - a régi japán haiku három legnagyobb mestere: Matsuo Basó, Yosa buson és Kobayasi Issa művei. Megelevenedő köznapi tárgyak: seprű és szalmakalap, evező, háló, tükör, mozsár; a természet hangjai, élőlényei. kabóca, fenyőtücsök, gém és szúnyog, vízcsobbanás, nádzizegés, lehulló virágszirom csöndje; fanyar fintorok, bölcs irónia, vidám tréfa, halk szomorúság, nyugtalan csönd - ez a japán haiku világa. Tizenhét szótagban három sorban csak gondolatainak vázát fogalmazza meg a költő, s az olvasóra bízza, hogy képzeletében tovagyűrűznek-e a vers keltette asszociációk.
A könyvben szereplő verseket és az utószót, mely bemutatja a haikut (írta: Halla István) itt lehet elolvasni.

Bíró Tamás: Bonsai

A bonsai-nevelés szó szerint törpefákkal való foglalatosságot jelent, ám hívei joggal tiltakoznának az ellen, hogy kedvtelésüket "csak" kertészkedésnek nevezzük. A bonsai több ennél: erdészet, dendrológia, természetközpontú gondolkodásmód.

Hegyekben és tengerparton talált bizarr alakú, törpe növésű fákat először Kínában ültettek cserépedényekbe az i.sz. 1000 körül. Szépségükkel a császári udvar és a feudális nemesség palotáit ékesítették.
Hamar követésre talált Japánban is, majd később világszerte a törpefanevelés.

A bonsai japánul szó szerint edényben nevelt fát jelent. Nyugalom és meditáció, egyfajta párbeszéd a természettel - ez a bonsai művészete.

Ferenczy László: Hó, hold, cseresznyevirág - A japán fametszetek világa

A Távol-Kelet művészetéből a nyugati világban a kínai porcelánok és a színes japán fametszetek a legismertebbek. Ezek az országok - történelmi sorrendben Kína, Korea és Japán - sok száz évvel megelőzték Európát a különféle szövegek és illusztrált könyvek sokszorosítása, nyomtatása terén.

A japánok a VIII. században, koreai közvetítéssel vették át a kínai eredetű fadúcos nyomtatást. A későbbiek során azonban mind technikai, mind művészeti vonatkozásban egyre inkább elszakadtak a kínai előzményektől és önálló irányba fejlesztették a fametszés művészetét.

Ferenczy László, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum munkatársa, Ázsiának e távoli országába vezeti olvasóit Hó, hold, cseresznyevirág c. munkájával, amely nem csupán egy számunkra egzotikus művészettel ismertet meg bennünket, hanem jól kalauzol a japán századok történelmi, társadalmi eseményei között is.

Ferenczy László: Régi japán kertek

E könyv a japán művészet sajátos ágát képező klasszikus műemléki kertekről szól, amelyeknek története mintegy másfél ezer évet ölel át. Az olvasó széleskörű áttekintést talál a fejlődést befolyásoló ókori és középkori kínai kertekről, a japán palotakertek, a shintō szentélyek és a buddhista meditációs kertek, a főúri sétakertek, a teaházi és az irodalmi kertek kialakulásáról.

E kertek minden kínai hatás ellenére japán nemzeti jellegűek és teljesen eltérnek a nyugati kertektől. Elrendezésük nem geometrikus, és tervezőik célja kevés kivétellel nem a pompa és a hatalom demonstrálása volt, hanem inkább a kikapcsolódás, megnyugvás, meditáció elősegítése. A japánok természetszeretete képezte fő formáló erejüket. Elemeiknek külön szimbólumrendszere volt.

A szerző a keleti művészet kutatója, aki japán, kínai és koreai tanulmányútja során látogatta végig az itt látható műemlékeket, köztük a buddhista shingon irányzat szent hegyén lévő kerteket is.

Mitsui Sen: A japánkert titkai

A hazánkban élő japán szobrászművész vállalkozott arra, hogy Közép-Európában is megmutassa a japán kertművészet szépségét.

Megismerteti az olvasót azzal a szemlélet- és gondolkodásmóddal, amelynek hatására a ház körüli néhány négyzetméterre varázsolják a végtelent, a víz, a föld, a kő, a növény évezredekkel ezelőtt kialakult együttesét.

Reméljük, hogy a sok szemléltető ábra, a Japánban és az itt készült fényképek arra késztetnek jó néhány kertészkedőt, hogy különleges, egyedi hangulatú kertet hozzon létre.


A japán kertek iránt érdeklődőknek ajánljuk még: Terebess Gábor: A japán kertművészet c. írását, melyet itt el lehet olvasni.

Érik Borja: A harmónia kertje a kert harmóniája - Zen kertek

Sziklák és kavicsok, mohák és famatuzsálemek, békés tavak és szilaj vízesések...

A zen-kert célja, hogy akár egy kicsiny területen is láttassa a természet egészét. Az ásványok metaforikus erejét felhasználva száraz kertben is csörgedező patakban gyönyörködhetünk. A sakkei, azaz a „kölcsönvett táj" technikájával apró kertünk a szomszédos domb erdeivel bővül. A teakert - megtisztulásköveivel, lámpásaival, szépségével és költőiségével - hagyományosan az ellentétek kibékítésére szolgált. Tökéletes összhang és harmónia - kert, ahol kedvünk támad megállni, és megízlelni a különös hangulatot, a természet varázsát.

Günter Nitschke - Japanese Gardens

The Japanese garden, like all gardens, is more than mere nature; it is nature crafted by man. It needs the hands of the designer to give it meaning. The Japanese garden belongs to the realm of architecture; at its best, it is nature as art. The phases of its history document the constant redefinition of man's position within and towards nature. Its changing forms respond both to socio-economic developments and to religious and philosophical trends, and thereby reflect the spiritual climate in which its architecture was conceived.

At the same time as detailing the characteristics distinguishing and differentiating each of the five major epochs in the history of the Japanese garden, the author identifies the common motif which underlies them all: the recurrent attempt to unite beauty as natural accident and beauty as human-perfected type, to achieve an aesthetic symbiosis between the seeming randomness of natural form and the strict geometry of the right angle.

Itt lehet letölteni a könyvet.

Erika Schwalm: Ikebana – A virágrendezés ősi japán művészete

Az ikebana egyike a legkedveltebb szabadidős tevékenységeknek, amely távol-keleti varázsával egyre több virágkedvelőt lenyűgöz.
Ez a kötet alapmunka a kezdők számára, azonban a haladók is sikerrel forgathatják, hiszen az úgynevezett Sogetsu Akadémia, a világszerte vezető ikebana-iskola szabályai szerint minden tudnivalót közöl a növényrendezés japán művészetéről.
Az olvasót szisztematikusan és átfogó ismeretekkel vezeti be az ikebana filozófiájába és elméleti alapelveibe, mint például a moribana (tálépítés) és a nageire (vázakomponálás) alapvető stílusirányzataiba és azok változataiba.

Mindehhez a gyakorlatiasság érdekében lépésről-lépésre fotók csatlakoznak, melyek segítségével megtudhatjuk, hogyan kell a hazai és egzotikus virágokat formálni, tartósítani és egy tálban, illetve vázában elhelyezni. Az összes alapstílust és ezek változatait az utómunkálatok céljából mintaszerűen elrendezett csokrokkal ábrázoljuk pontos bevezetővel, nagyméretű színes fényképekkel, diagramokkal és anyagismertetőkkel ellátva.

Erika Schwalm a Sogetsu-iskolák nemzetközi tanáregyesületének tagja, és a frankfurti Sogetsu-Study-Group és Sogetsu-Branch alapítója.

Ivaki Tosiko: Ikebana

Amikor elhatároztuk férjemmel, hogy Magyarországra jövünk tanulni és dolgozni, először a magyar történelem legjelentősebb fejezeteit kezdtük tanulmányozni, mert ebből ismerhettük meg legjobban e nép nemzeti szokásait, tulajdonságait, érzés- és gondolatvilágát.

Örömmel fedeztem fel, hogy Magyarországon is, akárcsak Japánban, ősidők óta sajátos jelentése van a virágoknak, fáknak, cserjéknek.
Olvastam, hogy a szerelem színe égőpiros, tehát egy szál szegfű vagy rózsa többet árul el színével annak, aki azt kapja, mint egy levélbeli vallomás; hogy a legények házasodási hajlamát a kalapjuk mellé tűzött rozmaring jelentette, a fehér liliom a tisztaság, szűziesség jelképe, és felsorolhatnék még sok példát. Ezeknek mind megtalálhatók a japán megfelelői is.
A magyar népdalok (amelyekkel zenetudós férjem ismertetett meg) a virágnyelv egész kötetét hordozzák. Éppen ezért biztosan megértésre találnak gondolataim az ikebana-művészetről.

Az ikebana számomra hivatás. Egy-egy ikebanába foglalt virág friss jelentése ismét ráébreszti a mai embert arra, hogy együtt él a földön ember, állat, növény, és az együttélésnek mindig megvolt, ma is megvan az új tartalma.
Nálunk Japánban ez nem mai felismerés, hanem hagyomány. Napjaink ugyanolyan foglaltak, kötöttek, mint bárhol a világon, de mégis áldozunk perceinkből és elhelyezzük a virágot, a növényt, az ágat a vázába, s csöndben eltűnődünk megtalált jelentésén.
A természettudományok és a civilizáció rohamos fejlődése következtében a huszadik század embere hajlamos arra, hogy szem elől tévessze a természet és ember szoros kapcsolatát. Az ikebana-művészet lényege pedig éppen az, hogy ezt a kapcsolatot naponta újjáélessze.

Az ikebana az ember és a természet együttélésének jelképe. Az ember egyéniségén és képzeletén átszűrt kompozíció a saját önálló életét éli újra, vagyis az ember és a természet összhangjának tükre. Az ikebana-művészetben tehát mind az alkotó, mind pedig a néző részese lehet egy önálló világ hatásainak.

Ivaki Tosiko

Dr. Horváth Iván (szerk.): Teázóknak való

 „Az első csésze tea ajkamat és torkomat nedvesíti meg, a második megtöri magányosságomat, a harmadik csésze átjárja beleimet és rátalál néhány különlegesre az ötszáz kötetnyi írásjegyből. A negyedik csésze tea könnyű verítékezést okoz, – ekkor az élet minden igazságtalansága távozik pórusaimon. Az ötödik csészével megtisztulok; a hatodik csésze tea a tökéletesség birodalmába hív. A hetedik csésze – jaj, már nem bírom tovább!”

Lu T'ung (Tang kori költő)

 

Teáskönyv (szerkesztette: Tokaji Zsolt)

Lu Yu: Teáskönyv c. műve mellett további négy rövidebb írás is található a teavizekkel kapcsolatban. A szövegek kiválasztásánál szempont volt, hogy segítségükkel reprezentatív képet alkothassunk és átfogó ismereteket nyerjünk a teakészítéshez szükséges vizek kiválasztásának és elkészítésének Tang- és Song-kori problematikájáról.

E négy írás mindenképpen hasznos kiegészítése lehet Lu Yu Teáskönyvének, és mint látni fogjuk, nem csupán témájukban kapcsolhatók azzal össze. Egy több mint kétszáz éven átívelő érdekes, és a kínai írásbeliségre jellemző kritikai vitát kísérhetünk nyomon.

Lu Yu: Teáskönyv

A tea apostolaként, a teázás isteneként, a teakereskedők és teázók védőszentjeként tisztelt Lu Yu több mint ezerkétszáz esztendeje íródott műve a Teáskönyv.

E meghatározó klasszikus munkát a teázás kultuszában testet öltött, derűs és kifinomult nyugalmat árasztó világszemlélet hatja át.

E könyvecske nem csupán a szenvedélyes teázóknak értékes olvasnivalója, hanem hasznos ismeretekkel szolgál mindazoknak, akik a világszerte tért hódított teakultusz kultúrtörténeti gyökereire kíváncsiak.

Okakura Kakuzo: Teakönyv

A tea orvosságként kezdte, majd ital lett belőle. A tizennegyedik századi Japánban a teafogyasztás afféle „vájtfülű vallássá” – teaizmussá – nemesedett. A teaizmus a mindennapi élet tisztátalanságai közt megjelenő Szép imádatán alapuló kultusz. Tisztaságot és összhangot, kölcsönös szeretetet, romantikus társadalmi békét sugároz. Valamennyi elkötelezettjét a kifinomult ízlés arisztokratájává emeli…


Egy blog, amelyik foglalkozik a könyvvel és szerzőjével.
Itt le lehet tölteni angolul a könyvet.

Erich Fromm - Daisetz Teitaro Suzuki: Zen buddhizmus és pszichoanalízis

A pszichoanalitikusként és filozófusként ismert Erich Fromm műveiben elsősorban a lélektan és a társadalomtudomány összefüggéseit, egyénre gyakorolt hatását elemezte. Ez a kötet, amelyben Daisetz Teitaro Suzuki professzor tanulmányával együtt olvashatjuk írásait, egy kicsit más. Kettejük látszólagos kulturális-filozófiai távolsága mögött, valamint mondanivalójukban ugyanis mélységes azonosság van: mindkét "mester" a harmónia keresésére, megvalósítására buzdít a tudomány, illetve a vallás eszközeivel. A könyv első felében Suzuki hasonlítja össze az alapvető különbségeket felmutató nyugati és keleti gondolkodásmódot, majd a zen bölcseleti tartalmát fejti ki részletesen, kitérve a tudattalan és az én fogalmára, az ún. kóan megvilágosodási technikák értelmére és az "öt lépés" nevű önfejlesztő módszerre. Ezután Erich Fromm gondolatait olvashatjuk a pszichoanalízis és a zen-buddhizmus közötti párhuzamokról. Ír az elfojtás jelenségéről, felszámolásáról, a megvilágosodás értelméről, a lelki fejlődés fokozatairól, és a Freud által meghatározott értékekről, célokról. A kötetet Miklós Pál utószava zárja. (Fromm, Erich (1900-1980) -Suzuki Daisetz Teitaro (1870-1966)) Itt olvasható a mű.

Miklós Pál: A zen és a művészet

A Zen-buddhizmus a nagy távol-keleti vallás egyik sajátos, misztikus jellegű válfaja. Alapjellegzetessége, hogy lemond a vallás intézményszerű, racionalizált formáiról, és középpontba az irracionális, szubjektív megértést helyezi. Éppen irracionális, szubjektivisztikus tendenciái miatt hatott és hat ma is erősen a művészetre.

A mű középpontjában természetesen a kínai és a japán művészetek állnak, így a Csan és a kínai költészet, a japán haiku, a nó-színház, a kertművészet, a teaszertartás, a piktúra, az ikebana és a busidó.

A könyv alapvető megállapítása, hogy ezeket a művészeteket korántsem a Zen magyarázza, hanem természetesen a történelmi-társadalmi viszonyok, de ugyanezen meghatározók hozták létre a Zent is, így a két jelenség kapcsolatai nemcsak érthetők, de szükségszerűek is.

Tőkei Ferenc (szerk.): A szépség szíve - Régi kínai esztétikai írások

A Császár szól:

"Kuj, megparancsolom neked, hogy szabályozd a muzsikát és tanítsd az elsőszülött fiúkat, hogy mind egyenesek legyenek, de ugyanakkor nyájasak is, nagylelkűek legyenek, de sohasem kegyetlenek, kimértek legyenek, de sohasem gőgösek. A vers szavakba foglalja az érzelmeket, az ének megnyújtja ezeket a szavakat, a skála hangjai erre a megnyújtásra támaszkodnak, a tizenkét síp törvénye pedig harmóniát teremt a hangokból. A nyolcféle zeneszerszám hangja így képes harmóniába csendülni össze anélkül, hogy egymást megzavarná. S ezáltal jön létre harmónia a szellemek és az emberek között is."

Tőkei Ferenc (szerk.) : A kínai festészet elmélete

Miklós Pál: A sárkány szeme - Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába

A tartalomból:

A festő-anyagok és eszközök 19
A "Négy kincs" 19
Tus és ecset (a kép lelke és szelleme) 25
Különleges szerszámok 27
A festő 30
Festőtípusok-társadalmi státusok 33
A festő műhelye 48
A kalligráfia 59
A kalligráfia szabályai 59
A kalligráfia kínai esztétikája 64
A pecsét 71
A kép-Technika és stílus 77
Kalligrafizmus 77
"Míves ecset" és "eszmeírás" 86
Stílus és művészetszemlélet 88
A kép világa 93
Felosztás 93
Az ember világa 97
A képzelet világa 122
A természet világa 150
A kép jelentése 181
A képszerűség: az ontológikus kép 182
A stilizálás maximuma és optimuma 183
A síkszerűség: a dekoratív kép 186
Az artisztikus térszemlélet 187
A festészet és a többi művészet 191
A kínai kép jelentése 196
A piktúra leszármazottai és rokonai 198
A piktúra mint kézművesség 198
A sokszorosított festmény 211
A kép élete 231
A kép élete 231
A kép közönsége 240


A szerzőről és műveiről: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/miklospal.html

Fajcsák Györgyi: A kínai buddhizmus művészete a 10-19. században

A buddhizmus művészete c. sorozat első kötete.

A fejezetek közül:

A buddhizmus meghonosodása és virágkora Kínában
A késői buddhizmus
A kínai buddhista kolostorok felépítése
A kínai építészet szerkezeti vonásai
Sákjamuni-ábrázolások
Kuan-jin ábrázolások
Maitréja-ábrázolások
Lo-han-ábrázolások

Szentirmai József: Japán építészete

A fejezetek címei közül:

A japán építészet és a japán ember
Az építészet és a természet
A japán építészet és a történelem

A könyv második felében híres, emblematikus építészeti alkotásokat mutat be a szerző:

pl: Ise-szentély, Izumo-szentély, Houryuu-ji, Kyoutou-i császári palota, Byoudou-in, Toudai-ji

Itt olvasható a könyv.

Stephen Addiss: Hogyan nézzük a japán művészetet?

Micsoda kérdés! Természetesen értő közelítéssel, akárcsak minden más művészetet, hiszen e nélkül óhatatlanul elillan előlünk a lényegének java, a szépségeinek nagy része. Ennek a hozzáértésnek az elsajátításához ad nagyon sok segítséget ez az kellemes kis könyv, sok okos magyarázattal, és sok szép képpel. Amint haladunk benne előre, mindinkább rájövünk, hogy a szépségek és a szellemi értékek különösen gazdag kincsestárának kapuját nyitja meg előttünk. Az elénk táruló magyarázatok alapján rájövünk arra is, hogy nekünk, európai kultúrában nevelkedetteknek ilyen ismeretek nélkül nehezebb megértenünk a japán művészetet, mintsem gondolnánk. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a miénktől sokban eltérő hagyományokra épül, más a filozófiai - ha tetszik, vallási - háttere, sokban eltérő kifejezésmódokat, eszköztárat használ, az ábrázolás elemeit és technikáit gyakran nekünk szokatlan elemekkel ruházza fel. Az európai művészet alkotásainak megértésében sokat segít, hogy többé-kevésbé ismerjük a mögöttük álló kultúrát, amelyet idéznek, amelyre a jelentéstartalmuk támaszkodik - kinek kinek a műveltségétől függ, hogy mennyire. A japán művészet megértéséhez viszont meg kell szereznünk legalább valamelyes alapismereteket. E kötet ez utóbbiakról is szól, már amennyire ezt a mindössze 140 oldalnyi terjedelme engedi. Amit így megtanulhatunk belőle, az több is, mint hogy hogyan kerüljünk közel a japán művészet alkotásaihoz. Segít, hogy - a művészet szerepének, törekvéseinek és fogadtatásának meghatározó jelentőségű kereteként - legalább egy kicsit betekintést nyerjünk a japán gondolkodásmódba, s annak fejlődéstörténetébe is. Addiss is hangsúlyozza: ha meg akarjuk érteni Japánt, az egymás mellett élő, egymást erősítő, gyakran harmóniába összefonódó ellentéteknek e bámulatos országát, ehhez az egyik legjobb út a művészetének megismerésén át vezet, mert az évezredek óta a japán civilizáció legmélyebb értékeit testesíti meg.

A japán művészetet illetően nagyon ide kívánkozik egy megjegyzés. A szecesszió a modern nagyipar megszületése korszakának nagy művészeti stílusa volt, az első, amely a művészet rangjára emelte a használati érték kifinomult megalkotását, az első, amely alkotásaival meghódította a tömegtermelést éppen úgy, mint a széles tömegek lakberendezési és használati tárgyait, vagy éppen a városok utcabútorait. Kialakulásának történetében igen jelentős szerepe volt annak, hogy a 19. sz. vége felé Nyugat-Európa felfedezte magának a japán művészetet, s a művészek az alkotásaikban átvették, és az új stílus egyik meghatározó jegyévé tették a japán művészet sajátos látás- és kifejezésmódját, különösen pedig azt, ahogyan az a téma- és mintaválasztásai középpontjába állítja az élő természetet.

Műve bevezetőjében Addiss vázolja a japán művészet sajátos vonásait. Elsőként emeli ki meghatározó sajátosságként ő is a mély megértést és tiszteletet a természet iránt, ami megjelenik mind a tárgy megválasztásában, mind pedig a művészi megközelítésben. Már itt szembesülünk az első fontos tanulsággal, jelesül azzal, hogy a japán művészet nagy tiszteletet mutat a természetes anyagok iránt, amelyekből a műtárgyat alkotja. A kerámiáknál gyakran engedi, hogy a kiégetett agyag minősége, megjelenése határozza meg a tárgy szépségét, karakterét, s hasonlóképpen bánik a szobrászat anyagaival is. A festészet pedig az alkotásaiban a voltaképpeni kép mellett nagy kifejező erővel ruházza fel magukat az anyagoknak a sajátosságait, karakterét, amelyekre fest, valamint amelyekkel fest.

A kötet hat művészeti ág sok évszázados fejlődéstörténetét mutatja be, a kezdetektől napjainkig. Ezek: a kerámia, a szobrászat és a hagyományos buddhista művészet, a világi és a zen festészet, a kalligráfia, a fametszés, valamint - az ide sorolással sokak számára talán meglepően - a japán kert. Stílusa helyenként kifejezetten költői, a magyarázatok pedig a legtöbbször jól követhetők. A legtöbbször, mert néha a szerző lelkesülten dicséri a műtárgy olyan értékét, amelyet a képről valahogy nem ismerünk fel, néha pedig a képen nem látjuk, amit a szöveg mond - egy-két helyen azért, mert a nagyméretű alkotást a kötet erősen kicsinyítve mutatja, s így a finomabb részletekből valamennyi elvész, máskor az elénk táruló szín nem egyezik a szöveggel. Ezek azonban csak apróságok, amelyek nyilvánvalóan az eredeti, amerikai kiadás gyengéi. A lényeg, hogy csodás utazást tehetünk a japán művészet bámulatos, sokszínű világában, és nagyon sokat tanulhatunk róla, s erről a különleges, méltóságteljes, vonzó kultúráról.

Ferenczy László: Japán iparművészet XVII-XIX. század

Japán kevéssé ismert hagyományos kultúrájáról és iparművészetéről kap alapos áttekintést az olvasó Ferenczy László könyvéből.
Két egymást követő történeti korszak nagyszerű iparművészetét tárják fel a könyv lapjai. Az Edo-korszakot (1603-1868) Japán elzárkózása, helyi hagyományokon alapuló belső fejlődése jellemezte, amit a Meiji-korszakban (1686-1912) gyors nyugatiasodás váltott fel. Az egyes művességek körébe tartozó technikákat, tárgyfajtákat, eszközöket széles társadalmi és művészettörténeti keretben, esztétikai értékeléssel ismerteti a szerző.

Ito Nobuo – Maeda Taiji – Miyagawa Torao – Yoshizawa Chú: Japán művészet

A színes fametszetektől eltekintve, a japán művészet külföldi kutatása és ismertetése bizonyos fokig elmaradt a kínai művészethez képest. Ennek több oka is van. Későbbi időre esett a japán szigetország felfedezése és behatóbb megismerése.
Portugál tengerészek – Pinto és társai – 1543. évi partraszállása után ugyan a portugálok, majd nyomukban a spanyolok reális ismereteket szerezhettek az országról, a kereskedelem is ígéretesen kezdett fejlődni, de ezek a kapcsolatok még meglehetősen korlátozottak voltak, és néhány évtized múlva meg is szakadtak.
Az Edo-korban (1615-1868) kormányzó Tokugawa-család vezetői a XVIII. század elején lezáratták a japán kikötőket a nyugati hajók előtt, megtiltották a kereskedelmet, miközben több hullámban folyt a japán keresztények üldözése. E szigorú intézkedések oka főleg a külső hatásoktól való félelem, a késői feudális rendszer védelme volt.
A közel teljes elzárkózás 1868-ig, a Meiji-korszak kezdetéig tartott. Csak ezután indulhatott meg Japán igazi felfedezése. A japán nyelvet és kultúrát nem ismerő nyugatiak leírásai nyomán kialakult kép azonban még tarka egzotikumok világát vetítette az emberek elé.
Ehhez járult a múlt század utolsó negyedében Európába jutott, az impresszionista és posztimpresszionista festők által felkapott színes japán fametszetek felfedezése, ábrázolásaiknak egyoldalú értelmezése.
Jobb híján ezek általánosítása alakította ki a nyugatiak elképzelését a japán életről és az egész japán művészetről. E színes fametszetek azonban – minden művészi értékük ellenére – csupán egy korszak, sőt ezen belül is csak a késői feudalizmus feltörő városi polgárságának életét és ízlését tükrözték. Csupán egy irányzatot képviseltek a japán művészet egészéből.

Japán művészetét bemutató írás itt olvasható, amely elkészítéséhez felhasználták ezt a könyvet ill. a korábban említett: Jamadzsi Maszanori: Japán: Történelem és hagyományok c. könyvet is.

Székácsné Vida Mária: Gyermekművészet Japánban

Vida Mária évekig élt Japánban. Könyve első részében az ország különböző tájain tett utazásainak érdekes élményeiről számol be.

Különös szépségű tájakkal ismerkedünk meg, jellegzetes népszokásokkal, egy számunkra egzotikus életformával, sokféle sorssal.

A szerző a budapesti ELTE lélektani tanszékének munkatársa. Elsősorban a gyerekekre és nevelőikre fordítja a figyelmét, amikor annak titkát kutatja, hogyan tudta épen megőrizni ősi, kifinomult formakultúráját a világ egyik legcivilizáltabb országa.

Megfigyeléseit a legelmaradottabb vidékeken és a legfiatalabbaknál kezdi.
Bemutat gyerekeket, akik dadogva beszélnek, de a képek nyelvén tökéletesen ki tudják fejezni magukat, iskolákat, ahol nemcsak tanulni, de álmodozni is szabad, áldozatos életű pedagógusokat, furcsa ünnepségeket.

Az élmények mozaikjaitól szinte észrevétlenül jutunk el egy átfogó - és számunkra is igen vonzó- egyetemes pedagógiai szemlélethez, amelynek végcélja: elmélyülten szemlélni a körülöttünk lévő dolgokat, a gyönyörködés és a felszabadult alkotás útján nevelni az új nemzedéket, hogy életük harmónikus és tartalmas legyen.


Egy blog, amely megemlíti a könyvet.

A Nametoko medve. Válogatás a Meidzsi, a Taiso és a Sóva korszak gyermekirodalmából

Niimi Nankicsi: Gon rókaúrfi　(itt olvasható eredeti nyelven)

Akutagava Rjúnoszuke: To Si-sun　(itt olvasható eredeti nyelven) (További művek a szerzőtől magyarul)

Mori Ógai: Szobor és kard, avagy két testvér története (Szansó dayú)　(itt olvasható eredeti nyelven)

Miyazava Kendzsi: A Nametoko medve (itt olvasható eredeti nyelven)

A fej nélküli szellem – Régi kínai komédiák

A színjátékot, az elbeszélést és a regényt a XX. század elejéig profán művészetnek tekintette a kínai irodalomtörténet. A hivatalos konfuciánus műveltség alapja a klasszikus vers és az esszé volt: a hivatalnokvizsgákon az írástudók – két műfajban való jártasságukról adtak számot.

A nem hivatalos művészetek mesemondók és énekmondók ajkán születtek; táncosok, akrobaták, szemfényvesztők mutatványai, bohócok, imitátorok, komédiások tréfái és jelenetei nyomán keltek életre.

Az utánzás művészete Kínában is ősi rituális játékokból, sámánok isteneket idéző fohászaiból, hősi csatajeleneteket megjelenítő kultikus táncokból ered. A hagyományos szertartások pedig, amelyek évszázadokon keresztül át- meg átszőtték a faluközösségek, a hivatalnokok, az arisztokraták és a császári udvar életét, tovább örökítették a színjátszás csíráit; a felelgetős népi énekeket, a táncos átváltozásokat és énekes-táncos szerepléseket, amelyek mitikus hősöket, félelmetes állatokat, természetfölötti lényeket idéztek, s a tréfás jeleneteket, a zenekísérettel előadott románcokat.

A kínai színjáték csak a XIII-XIV. században alakult érett, önálló művészetté, a mongol Jüandinasztia uralkodásának idején vált le végleg a szertartásokról.

Kötetünk nem képviselheti a kor színjáték-irodalmának teljes tematikai és stílusbeli gazdagságát, de a három különböző típusú történet bepillantást nyújt a Jüan-kori Kína életébe.

Lanchester, John: Szerelmem, Hongkong

Mi az, amiért beleszeretünk egy emberbe, egy városba, egy dallamba, egy illatba? Ki tudná megmondani.
Csak azt érezzük, hogy mint egy örvény, egyszer csak magával ragad valami, és nem ereszt többé.

Valahogy így ragad magával John Lanchester regénye is: tudjuk, érezzük, hogy ha csak néhány másodpercre mi is beleszagolhatnánk Hongkong illatos kikötőjébe, bennünket is örökre magához láncolna ez az izgalmas, lüktető, varázslatos város.

Ahogy a könyv lapjain megelevenedik egy csodálatos szerelem története, ahogy lepereg előttünk az elmúlt hetven esztendő Kelet és Nyugat találkozásának ezen a különleges pontján, ahogy "bennszülött" hongkongiakat és európai bevándorlókat, apácákat és üzletembereket követve utazunk időben és térben, John Lanchester, a kortárs angol irodalom egyik legjelentősebb alakja nem csak arra tanít meg bennünket, hogyan lett Kantonból Guangzhou, Pekingből Beijing, a hazugságból igazság, a nagyapák "piszkos" pénzéből legitim vagyon, hanem arra is: "A jövő fontosabb, mint a múlt."

A Szerelmem, Hongkong a romantikus regények, a történelmi tablók és az egzotikus tájak kedvelőinek egyaránt különleges élményt nyújt.

Banana Yoshimoto: Kitchen - Japán novellák

Banana Yoshimoto Kitchen c. műve elbűvölően eredeti és mélyen megható művészkönyv Japánból. A Kitchen "nagyvárosi" regény. Egy egész generáció életmódját és érzékenységét, fiatalok névtelen harcát mutatja be. Két történetet helyez egymás mellé, melyek anyákról, a konyháról, a szerelemről, tragédiákról szólnak. Mindez szabad szellemű, fiatal nők agyában születik meg a mai Japánban. Bolondos stílusa a korai Marguerite Duras-ra emlékeztet. A Konyha és a Telihold két elegáns történet, melyek látszólagos egyszerűsége a mesteri történetírás ékes példái. A különleges tehetségű író sorai az agyunkban visszhangzanak és megérintik lelkünket is.

book review

Banana Yoshimoto: The Power of Words

Tarrying with the Numerous: Postmodern Japanese Gothic Stories (Murakami Haruki and Banana Yoshimoto)

Girl Power (Banana Yoshimoto: Kitchen and Korean story, Comfort Woman, by Nora Okja Keller)